Kutyafajta-történet és jellemzők
A tibeti terrier a Himalája elzárt, hegyvidéki tájain, Tibetben alakult ki, és a régió egyik legrégebbi ismert kutyafajtájának tartják: eredete több mint 2000 évre nyúlik vissza. A fajta az úgynevezett „Elveszett Völgyből” (Lost Valley) származik, egy Indiától északra fekvő, a külvilágtól szinte teljesen elzárt tibeti területről.
A kutyát nem pásztorlásra vagy vadászatra tenyésztették, hanem társ- és őrkutyaként tartották a buddhista kolostorokban, a láma szerzetesek mellett. A helyiek „kis embereknek” (little people) becézték őket, és társként, valamint szerencsehozó talizmánként tekintettek rájuk. Ebből a szerepből ered a fajta másik elnevezése is: „Tibet szent kutyája” (Holy Dog of Tibet).
A tibeti terriereket hagyományosan soha nem adták el: kizárólag ajándékként cserélt gazdát, egy-egy szívesség viszonzásaként vagy a megbecsülés jeleként adták tovább őket.
A fajta a 20. század elejéig gyakorlatilag ismeretlen volt Tibeten kívül. Az első példányt 1922-ben Dr. Agnes Greig angol orvosnő hozta Európába: egy arany-fehér szukakölyköt kapott ajándékba (Bunti néven), miután sikeres műtétet hajtott végre egy tibeti betegen. Greig doktornő ezután aktívan közreműködött a fajta nyugati elterjesztésében, és 1937-ben elérte, hogy az Egyesült Királyság Kennel Clubja hivatalosan is elismerje a tibeti terriert önálló fajtaként.
Bár a nevében „terrier” szerepel, a fajta nem a klasszikus terrierek közé tartozik – a korai nyugati utazók nevezték el tévesen terriernek a mérete alapján. Ma az amerikai kennelklub (AKC) a nem sportkutyák (Non-Sporting Group) csoportjába sorolja.
Közepes testméretű kutya, marmagassága kb. 36–43 cm (14–17 hüvelyk), testtömege 8–14 kg (18–30 font) között mozog; a szukák valamivel kisebbek a kanoknál.
Kétrétegű, hosszú szőrzet: puha, gyapjas alapszőrzet és finomabb szálú, dús fedőszőrzet, amely lehet hullámos vagy egyenes. Alig hullik. Színe fehér, fekete, arany, vagy ezek kombinációi, akár háromszínű és cirmos mintázattal.
A fajta egyik legjellegzetesebb tulajdonsága a nagy, lapos, jól párnázott mancs, amely a havas, sziklás himalájai terephez való alkalmazkodás eredménye — hótalphoz hasonlóan segíti a stabil járást hóban és köves talajon.
A fajta viszonylag hosszú életű, átlagosan 15–16 évig él, és összességében egészséges fajtának számít.
A tibeti terrier vidám, mókás, olykor csibész, ugyanakkor önálló gondolkodású és nagyon intelligens kutya. Energikus és játékos, ugyanakkor kiegyensúlyozott is: szívesen kirándul és mozog hosszú órákon át olyan terepen is, amit hasonló méretű kutyák nehezen bírnak, de éppúgy szeret a kanapén pihenni vagy önállóan játszani egy kedvenc játékával.
Jellemző tulajdonságok:
Bár a tibeti terrier alapvetően robusztus, egészséges fajta, néhány örökletes hajlamra érdemes figyelni. Leggyakrabban szemészeti problémákkal — köztük szürkehályoggal (cataracta) — hozzák összefüggésbe, amely egyes esetekben cukorbetegséghez (diabetes mellitus) is társulhat. A szürkehályog mértéke határozza meg a látásromlás fokát, súlyosabb esetben műtéti eltávolítás szükséges a látás helyreállításához.
A tibeti terrier egy ősi, tibeti kolostorokban kialakult, évezredes múltra visszatekintő fajta, amelyet eredetileg társ- és szerencsehozó kutyaként, nem pedig munkakutyaként tenyésztettek. Nyugatra csak a 20. század elején jutott el, azóta viszont világszerte kedvelt, intelligens, vidám és családhű társkutyává vált — pont mint Sim-Pa.
Forrás: AKC (akc.org), Wikipedia, TTCA (ttca-online.org), PetMD, DailyPaws és egyéb kutyafajta-adatbázisok.